Gondolom, a blog vége (vagy ilyesmi)

Félj! Mert az segít. Az ad erőt. Abból jön az adrenalin, amit ha használsz, meglépheted, amit meg kell lépned. Igenis félj, hogy a mamut szeme közé tudd döfni a lándzsát és hogy legyen miért élned. Csak ne a félelem irányítson, hanem te. Hogy meg legyen annak is a helye, amikor félni kell, hogy jobb legyél. Ne nyeljen el a félelem. Meríts erőt belőle és fogadd el, hogy az is te vagy. A te részed, ami segít, ha hagyod neki. Tényleg nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki átformálja a félelmet erővé. Ezt átérezni felszabadító érzés.

Sok régi emailből

"A feltétlen szeretet nem jelent több erőt a téridőben, sem a parti sakkban, sem a fociban vagy a jégkorongban.

Az életbeli szabályok játszma közben alakulnak ki, a feltétlen szeretet viszont nem ismer szabályokat."

(Richard Bach)

"Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt arra, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent.Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk. Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról - nem is tudja, mi az, hogy 'belül'. Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy, és ezért - figyeld meg! - szüntelenül menekülőben vagy.
Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit. Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod: szent."

Müller Péter

Vidd hírül a spártaiaknak...

2014 küzdelmes év volt. Volt először egy ronda feladás s meghátrálás, fél év szenvedés, majd főnixívű emelkedés. Nincs több meghátrálás, mert az nem jó nekem. Mostantól nincs több feladás, mert az öngyilkosság.

A változás kezdetének éve.

Újévi fogadalom? Megteszem a lehető legtöbbet, hogy 2016-ban már nem legyek itt.

Valami helyzetjelentés meg némi más

Írtam egy szakdolgozatot, amit be is adtam. Kicsit sűrű volt az elkészülési ideje, de túléltem, majd ágynak estem influenzával.

Kicsi fővárosunkban élek már egy ideje és még egy ideig így is lesz, aztán megugrom külföldre.

És tervben van sok dolog, ami még nem kéne, hogy tervben legyen, de annyi baj legyen. Ha a tervek megvalósulnak, majd szólok.

Alapvetően boldog vagyok, megkönnyebbültem, hogy letettem a szd terhét (ami szovjet vonatokat jelent meg lengyel repülőket) némi segítséggel és támogatással, amiért nagyon hálás vagyok, és most lehet repülni. Már nem fáj a szárnyam sem. Csak a nagy növekedésben kicsit belefájdult az igyekezetbe. Most már tudok repülni vele hozzá.

Mert ha nem adatott volna meg cél, akkor nem lett volna miért küzdeni. És ezt már egy éve is felismertem, csak kiderült, hogy az nem elég cél, hogy ki akarok menni külföldre. És amikor visszajöttem Jénából, akkor tudtam, hogy ki szeretnék még menni egyszer, de azt is tudtam, hogy ugyanúgy nem lehet, mert úgy nem lenne még egyszer jó. Mert hiába utazom egyedül, az nem az igazi. Mert nincs kivel megosztani az élményt, az apróságokat, az érzéseket, hogy milyen szép pl., amikor Berlinben minusz 20 fokban sütő nap fénye tükröződik a Múzeum-sziget előtti víztükrön és a hídról egy szájharmónika hangja szól, miközben a Jénából hozott szendvicset eszem, egyet a három közül. Szóval megosztani, mert annyi tapasztalás (jó, még nem olyan sok, de azon vagyunk) nem ér kevesebbet, ha nem osztom meg, de ha megosztom, többet ér.

És annyi várakozás és őrület után kicsit személyesebben élem meg. És talán kezdem megérteni és átérezni. És elmúlt 8 év. És elmúlt 3 év, és talán más vagyok, mint régen és büszkébb lehetek magamra, és tudom, hogy mik történnek/történtek velem. És elfogadok dolgokat, hogy lehetséges. Hogy igazából vártam, de remélem, megérte.

Óda - Mellékdal (részlet)

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.

(József Attila)

Megy az élet

Van munkám, van hol laknom, viszonylag egészséges vagyok és a magánéletem is rendben kezd lenni. Csak hogy tudjátok.

VS

"Jézus elmondta, mit tegyél. Budha elmondta azt is, hogy hogyan."

Meg kell tanulni

"Annyira felgyorsult az élet - ezt így mondja a szakirodalom -, hogy az egyik nemzedékről a másikra az élettapasztalatokat nem lehet egy az egyben átadni és átvenni. Száz, kétszáz, ötszáz, ezer évvel ezelőtt az előző nemzedék élettapasztalata szinte teljes egészében átadható volt, és azt érdemes is volt átvenni, mert az élet olyan volt harminc évvel később is. Ma pedig nem így van. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden nemzedéknek külön meg kell tanulnia élni azok között a keretek, helyzetek, lehetőségek között, amiket egyébként mi magunk hozunk létre." (Pál Feri atya)

"Figyelj rám, Truman!

Odakint sincs több igazság, mint a világban, amit neked csináltam. Odakint is hazudnak. Odakint is becsapnak. De az én világomban... nincs mitől félned. Jobban ismerlek, mint te önmagadat.
 - A fejembe nem tettél kamerát!
Te most félsz. Ezért nem mész el. Semmi baj, Truman. Én megértem. Egész életedben figyeltelek. Láttalak megszületni, láttam az első lépéseidet. Az első napod az iskolában. Vagy amikor kiesett az első fogad... Nem mehetsz el, Truman. Itt a helyed. Velem. Szólalj meg. Mondj valamit. A szentségit, mondj már valamit, adásban vagy! Az egész világ figyel!
 - Ha már nem találkozunk, jó napot, jó estét és jó éjt.
...
Bizony!"

Kaland

Kislánykoromban soha nem mertem kiugrani a hintából. Mások megtették, de én féltem, hogy valami baj lesz. Hogy megütöm magam, hogy megsérülök és akkor hogy számolok el magammal másoknak, akik felelősek értem, vigyáznak rám, gondomat viselik, velem vannak? Pedig sokan próbáltak kimozdítani a komfortzónámból, hogy tapasztaljak. De valahogy a visszafogás erősebb volt. Hogy inkább ne, mert minek kockáztatni. De hát nem azért jöttünk? Vagyis nem azért jöttem? Hogy megtapasztaljam, hogy átéljem, hogy érezzem. Hogy ne féljek... nem erről szól ez a blog is? Hogy ne a könnyebb utat válasszam.

Mennyien mutattatok kalandot. Hogy azt nem egyedül. Hanem kimozdulva, másokkal, együtt. És most látom, amit sokszor nem vettem észre: hogy hajtottatok, mozgattatok, de én nem hagytam. De amikor meg mégis, az maradt meg. Arra emlékszem a legélesebben, amiket csináltam. Nem amiket olvastam vagy néztem, hanem amiket átéltem. Hogy táncoltunk, hogy megmásztuk, hogy átéltük, hogy hideg volt, hogy utaztunk, hogy lebegtünk, hogy féltem, hogy mentem, hogy éreztem, hogy átéltem. Hogy együtt csináltuk, vagy ha egyedül is, de bátorításotokra. És hogy mindig volt valaki, aki mondta, hogy csináljam, hogy menjek, hogy ne féljek és sokszor féltem és nem volt jó és mikor féltem, de mégis, akkor azokból lettek az élmények és a tapasztalatok és az emlékek és mindasz, amiért érdemes élni.

És köszönöm minden őrangyalomnak, akik talpraesettek voltak és nem hagytak békén és belevittek a "rosszaságba". És látom a mintát és nem voltam egyedül, mert utat mutattatok. És annak ellenére is, hogy nem akartam és erősködtetek és akkor én ezt nem tudtam. De kell az élet. És hálás vagyok nektek.

... de ne is félj a kezedbe venni. (forrás)

Életjel

Már nem kicsiny fővárosunkban lakom, hanem kedves kis falumban. Több oka van, talán összefoglalva azért, mert kell. Persze ez csak duma, de nem kívánok nagyon belemenni, az csak magyarázkodás lenne. Mondjuk ez is az.

De. Közben jött egy teljesen új lehetőség.

2014

A sors

Cserélnél-e sorsot valakivel?
Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal, vagy népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.
Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne.
A sors mindenkinek az egyedül-megfelelő táplálékot nyújtja; de aki nem tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.

(Weöres Sándor)

Experience, intelligence, love.

Tapasztalás! Csekk. A végén sokat tapasztaltam, meg közben is, úgy a második felétől, mondjunk nyarat.
Intelligencia? :) Talán sikerült kicsit lefaragni abból a fene nagy okosságból.
Szeretet. Hát mögé néztem a függönynek és előjött az elrejtett érzés, ami létező. És ez jó.

Két cikk, két idézet

Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. Az időpontja nem biztos. Nem tudhatod sem a sajátodét, sem azokét, akiket szeretsz. Ezek tudatában fel kell tenni a kérdést: Hogyan éljek? Az én magamnak adott válaszom erre az, hogyha valamit csinálni akarok, azt MOST csináljam, ha valamit mondani akarok neked, azt MOST mondjam, mert tíz perc múlva már lehet, hogy egyikünk nincs itt.

(Feldmár András. Itt.)

(...) sosem a már befutott, sikeres pasit kell választani, hanem azt, akinek csillog a szeme, anyagi helyzetétől függetlenül, mert már tudja, hogy hova tart, hogy mi a dolga. Vele lehet együtt építkezni.

(Joós István. Itt.)

Ajándék

Valami olyat kapunk, ami nagyon sokat ér itt a létforgatagban: esélyt a változásra. Köszönöm.

Új esélyt, új kezdetet és új reményt mindenkinek (és a régiek kitartását) kívánom így napforduló, karácsony, év vége és év eleje idején!

A blog neve "Ne félj!"

De ez a bejegyzés arról szól, hogy az elmúlt egy hónapban egy call centerben dolgoztam, mint callg... És hogy mit tanultam ebből? Hát valamennyire tudom az áramot. Mert hogy arról volt szó.

És mit tanultam még. Hogy a bírálat, ha jogos, akkor egy fantasztikus eszköz arra, hogy jobb legyél - bármiben. Hogy ha valami rosszul érint, annak a mélyére kell ásni és el kell merülni benne. Hogy úgy lehetek valamiben a leghatékonyabb, ha őszinte vagyok magammal és az ügyféllel szemben is. Hogy a vonal másik végén ugyanaz ül, aki az én oldalamon. Hogy váratlan helyzetben hajlamos vagyok hülyeségeket beszélni. Hogy túl sokat gondolok magamról.

Hogy cseszd meg, Süni, a fűnyíródat. És hogy meg kell lépni a dolgokat nekem, mert különben nem lesz semmi.

Mese

Milyen érdekes, hogy a legjobb mesék a felnőtté válásról szólnak. Hogy igazából nem arról van szó, hogy nem ugyanazokat a dolgokat szereted, mint gyerekként, mert ez teljesen mindegy. Ennek semmi köze a felnőttséghez. Mert szeretem a meséket, szeretek játszani, szeretem a kakaót, a málnaszörpöt, meglepit kapni a "Mikulástól" a cipőmbe, szeretek várat építeni... Csak arról szól, hogy nem küzdesz, nem kell harcolnod, hogy elhitesd mással, hogy te felnőtt vagy. Mert egy embernek kell csak elhinnie, hogy felnőtt vagy, egyetlen egynek: magadnak. Miről is szól? Nekem a felelősségről. És még? Amiről akarom; a kakaóról, a mesékről, a játékról, a szörpről, a Mikulásról, a várakról. Meg az egyéni sorsvállalásról.

Barátkoz

:)
Tegnap sokat mászkáltunk mindenféle őszi helyen két néppel, jó volt, máskor is mehetünk.

Nő és férfi

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója; a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magában véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra vesszük.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Illúzió

Az a nagy helyzet, hogy az utóbbi időben csalódtam pár emberben. De erről nem ők tehetnek.
Ez az én saram. Mert nem őket láttam. Át kell értékelni... (na mit?) magamat. Mégse lesz nagy buli, mert nem tudom, mi marad bennem és mi megy.

Meeeg. Feltehetőleg új munka. Egy olyan területen, ami eddig messze állt tőlem eléggé. Na, hát majd kiderül. Megméretkezem és...

Ó, és új szobába költöztem sok hellyel. Lehet jönni.

És igazából nem tudom, minek írom ezt a blogot. De leginkább magamnak.