Jonathan, a sirály

Elkezdtem olvasni ma reggel ébredés után Richard Bach könyvét és körülbelül egy óra alatt be is fejeztem. Végig vártam valamit tőle, de úgy éreztem, hogy nem kaptam meg. Valami hiányzott, nagyon. Emiatt kissé csalódott voltam.

Aztán elmentem reggelizni a családdal és azt vettem észre, hogy végig ez jár a fejemben. Lecsapódott bennem az, amit meg kellett tanulnom belőle: hogy felül kell emelkedni a mindennapi apróságokon. Nem úgy, hogy elhanyagoljuk őket, hanem úgy, hogy kihozzuk belőlük a legtöbbet, hogy képes legyen például az evés vagy a mosogatás is olyan eszközzé válni, ami a fejlődésünket szolgálj.