- És mi van a...? Tudod. Már eltűntek?
- Nem. Nem tűntek el. És talán már sosem fognak. De megszoktam, hogy rájuk se hederítsek, és ezért békén hagynak. Szerinted nem így van az álmainkkal is, rémálmainkkal is? Táplálnunk kell őket, hogy létezzenek.
- De John, ők kísértenek.
- Ők a múltam, Martin, mindenkit kísért a múltja.
(Egy csodálatos elme)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése