Hogy azt hiszed, hogy úgy van, ahogy gondolod. Mondjuk az a gondolatod, hogy majd emígy lesznek a dolgok. És akkor ezt így építgeted. Az emígy részleteit, összetevőit, elképzeled, alakítgatod, formálgatod, dolgozol rajta, utánaolvasol, beleéled magad.
Aztán szembejön a valóság. Hogy az emígyben nem csak te vagy, nem csak te építed, nem csak a te formálgatásod számít. Sőt, lehet, hogy nincs is emígy. Mert nincs. És akkor jelentkezik az üresség. A szomorúság, hogy de én építgettem, elképzeltem, alakítgattam és teljesen fölösleges nekem. Mert szembejön a valóság. Mert az illúziók tényleg csak illúziók!
Az egyediség mindig kivétel. ,,Akárki nem képes rá...", de bárki igen. (Richard Bach)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése