Minden és mindenki EGY

Olvastam az elmúlt pár napban Richard Bach: Minden és mindenki EGY című könyvét. Lappangó nyomta a kezembe, amikor múltkor kifosztottuk a FSZEK ezoterikus részlegét. A címlapján van egy kör vagyis inkább gyűrű. Nekem mondjuk az inkább a végtelenséget jelképezi, mint az egységet, de lehet, hogy a kettő ugyanaz, főleg, ha kicsit továbbgondoljuk a könyvet.

*spoiler*
Egy érdekes utazásról szól. Richard és Leslie egy olyan mintázatban (felett) közlekednek, amely leképezi azt, hogy az egyes döntéseink kövtkezményeként hányféle út áll előttünk. Utazásuk során belenéznek abba, mi lehetett volna, ha... egy bizonyos ponton másképp döntenek. Bevallhatjuk őszintén, mindannyian erre vágyunk. Érdekes módon megtapasztalják azt, hogy teljesen mindegy, hogy hol néznek bele a mintába, hiszen bármilyen életet választhattak volna maguknak. Ebből arra következtettek, hogy akárkivé válhattak volna, lehetnének a szomszéd Juliska néni vagy Tupac Shakur, mindegy, mert mindenki ugyanaz. Ezt egy kissé nehéz felfogniuk, érthető módon.

Nekem is nehéz ezt elfogadnom. Nem tudok azonosulni mindenkivel. Ez nem valami emóció vagy beleérzés vagy bármi hasonló kérdése, nem idegenkedem másoktól, egyszerűen csak azt nem tudom elfogadni, hogy ugyanazok lennénk. De lehet, nem is erről van szó. Mert nem ugyanaz mindenki, hanem egy. Viszont akkor nincs teljesen kifejtve a gondolat, mindenesetre elgondolkodtató. Az egység érzése még nem járt át teljesen, olykor vannak ilyen jellegű érzéseim, amikor álmodom, amikor véletlenek történnek vagy amikor meditálok. Szóval ez megfogható, de azzal abszolút nem értek egyet, hogy mindenki egy lenne. Nem mindenki az egy, hanem egyszerűen az élet az egy, az én felfogásomban. Mondjuk ez is benne van a könyvben. :)

- Hány élet létezhet egy univerzumban? (...)
- Egy.