Szóval voltam a Könyvfesztiválon. Háromszor. Ennek okát inkább nem firtatnám. Na jó, akkor picit de. Volt egy könyv, amit megszerettem volna szerezni (
ez), de gondolom, csak első nap volt kint a kiadó, mert a standjuk péntek-szombat-vasárnap üres volt, néha szaúdi öltönyösökkel fűszerezve. De én kitartó vagyok, és mindhárom nap megnéztem (meg elvileg randiztam egy barátnőmmel, aztán egy másik emberrel). Mindhárom nap vettem egy-egy másik könyvet, mert kedvezményes volt:
- Rudolf Steiner: A világtörténelem szellemi háttere;
- Mikrokozmosz -- Makrokozmosz, Tanulmányok a transzcendensről III. (szerk. Pócs Éva);
- Eckhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban.
Valahol a könyvek keresztmetszete (vagy összessége) adja ki, mi is foglalkoztat engem.
És ma, gondoltam, megnézek egy programot,
ezt. Bár eszembe se jutott volna. Szendi Gábor, népszerű pszichológusszerzővel beszélgetett egy hölgy. De ennyi hülyeséget én rég hallottam. Már a 2. kérdésnél éreztem, hogy nem az én terepem ez, fészkelődtem, kerestem a kiutat. Majd amikor a hölgy "megdícsérte" Szendit egy eléggé fura gondolata miatt, hogy bátor, hogy ezt kimondja, felálltam és kijöttem. Értem én, hogy konyhanyelv, meg meg kell magyarázni, hogy a zigóta is megértse, de nem. Direkt nem írok semmi konkrétat, mert egyrészt nem emlékszem túl jól, másrészt meg mindenki azt gondol, amit akar. De rányitotta a szememet arra, hogy nagyon kell vigyázni vele, ki mit mond, mert az emberek rendkívül fogékonyak a nagynak tűnő szavakra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése