Változás - elszámolás

Amikor a változás kezdődik, akkor még nem látod a következményét. Hogy milyen lesz. Legalább is én nem láttam. Aztán elkezdődött. Már nem járok egyetemre. Más emberek vannak körülöttem. This is an end of an  era. Vagyis csak volt.

1. Hat éven keresztül laktam kollégiumban. (Néha ötöt mondok.) Ezalatt volt néhány lakótárs. Évi, Timi, Noémi, Leila, Etelka, Anett, Kitti, Veronika, Anna, Keli, Virág, Zsé. Akikkel legalább egyszer aludtam egy szobában, akikkel többször. Akikkel közösen jártam énekkarra, színjátszóra, aki szomszéd volt vagy csak egy kedves arc. Csütörtökön visszamentem. Belépni nem volt fura. De az első emelet... úristen. 106, 107, 104, 101... Elmondhatatlanul sok emlék.

2. Színjátszó. Már nem úgy van most, mint volt régen. Azok a kezdeti arcok, azok a darabok, játékok. Mindig más, de mindig ugyanaz.

3. Raszta szobatársból egyik legkedvesb barát. Elmegy, visszajönne. Felnőtt, felnőttünk. De közben mégis ugyanaz, mert az jó, hogy tudod, mire számítasz a másiktól. A közös sztorik, pasik, röhögések. Malac.

4. Türkiz. Vele is felnőttünk. És a felnövés akkor lett nyilvánvaló, amikor találkoztunk a kicsikkel. Mennyi mindenen mentünk át most. És mennyi minden volt már korábban, sokkal korábban. Ha nincs, nem itt tartanék. Ha nincs, nem itt tartanánk. Ezt nem lehet leírni.

5. Á. A héten tanultuk a válás lélektanát.

6. Újak. Németország, közjáték, auf Deutsch... Ánikó. Schola. Munka.

Hiába a leltár. Csak egyet mutat: hat év állás után végre ébredtem. Jó reggelt!