Igazából a legjobbkor léptem le. Remekül vagyok azt leszámítva, hogy nyitott dolgokat hagytam mögöttem. Ha kinyitsz egy kaput, nem csak te mehetsz be rajta. Vannak kapuk, ahol nem jó a kilincs. És van, amelyiket két oldalról kell kinyitni.
Az, hogy én tudom, mi a helyes, nem jelenti feltétlenül azt, hogy azt is teszem. Mert nem mindenki hiszi el, hogy amit teszel az valóban jó. Hogy amit teszel az magad miatt fontos. Hogy amit teszel, azzal csak magadnak tartozol felelősséggel. Szomorú, hogy újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Pedig azért vagyok az, ami most vagyok, mert meg kell tanulnom egy leckét. Ez a lecke a haladás. A továbblépés. Amikor nem ragaszkodom ahhoz, amit megszoktam, mert nosztalgikus és mert félek változtatni. Szellemekkel veszem körül magam. A hely szellemével, egy ember szellemével, a munka szellemével... Túl sokszor követtem el ugyanazt a hibát az életeimben ahhoz, hogy ne kelljen szembenéznem vele.
Mondta valaki, hogy talán az első fontos döntés az életemben. És megtettem, mert éreztem, hogy kell. Magam miatt. Mert azt a kaput, amelyiknek rossz a kilincse, kulccsal kell bezárni.
Az egyediség mindig kivétel. ,,Akárki nem képes rá...", de bárki igen. (Richard Bach)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése