Amiért megyek

Angkor Wat

Pár éve egy kedves barátomnak volt egy terve. Lehetősége volt arra, hogy elmenjen Kambodzsába angolt tanítani. Az ismerősöm akkor nagyon belelkesült, szeretett volna kimenni, megszedni magát, aztán hazajönni. Kicsit naív volt. Úgy gondolta, arra kell, hogy szolgáljon az az egy év, hogy anyagilag megszedje magát és ezzel biztos életkörülményeket teremtsen magának itthon. Tévedett. Másik dédelgetett álma, hogy elmegy egy luxushajóra dolgozni. Ezt már gyermekkora óta tervezgeti. Csak az a rossz a dologban, hogy túl idealista. Úgy gondolja, amit elképzel, meg is tudja valósítani. Nos, ez így van. Amit elképzelünk, meg tudjuk valósítani. De csak akkor, ha

Jéna főtere

elég erősek vagyunk hozzá. Ez az ismerősöm nem ment ki Kambodzsába és nem ment el hajózni sem. Várja a lehetőségeket, tervez. Ezt-azt még megcsinál, mielőtt elkezdene élni. Ezt-azt még befejezi, mielőtt megtalálná élete célját. Csak azt nem veszi észre, hogy nem ugrik, csak készülődik. Én ugrom, mert erre sodort a véletlen. Mert itt az ideje, mert élem az életemet és nem csak tervezem.